Omega Az Omega Összes Kislemeze Details

AZ OMEGA ÖSSEZES KISLEMEZE

(Tracks from 1967 - 1971)
© 1992 Hungaroton - Gong Kft

Nem új a nap alatt semmi (Presser Gábor - S. Nagy István)
Nem szeretlek (Payer András - S. Nagy István)
Nem vagy szép (Presser Gábor - Verebes István - S. Nagy István)
Megbántottál (Presser Gábor - Anna Adamis - S. Nagy István)
Azt mondta az anyukám (Presser Gábor - S. Nagy István) |Mamma said|
Rózsafák (Presser Gábor - S. Nagy István)
Ismertem egy lányt (Gábor Presser - Anna Adamis) |Once I knew a girl|
Szeretnék visszamenni hozzád (Gábor Presser - Anna Adamis)
Halott virágok (Gábor Presser - Anna Adamis) |Dead are the flowers|
Nem tilthatom meg (Presser Gábor - S. Nagy István) |There's nothing I can do|
Voltegy bohóc (Gábor Presser - Anna Adamis)
Régi csibészek (Gábor Presser - Anna Adamis)
Naplemente (Gábor Presser - Anna Adamis) |Sun is setting|
Ballada a fegyverkovács fiárol (Presser Gábor - Anna Adamis) |Snuki|
Sötét a város (Gábor Presser - Anna Adamis) |Dark is the downtown|
Ülök a hóban (Gábor Presser - Anna Adamis)
Szomorú történet (György Molnár - János Kóbor)
Hűtlen barátok (Tamás Mihály - János Kóbor) |One man land|
Régvárt kedvesem (Tamás Mihály - János Kóbor) |Everytime she steps in|
200 évvel az utolsó háború után (György Molnár - János Kóbor - Péter Sülyi) |200 years after the last war|

Régi csibészek / Alte Lausbuben (Presser Gábor - Anna Adamis)
Egyik délután megyek az utcán És látom, nem köszöntök már Hátam mögött még fütty se szól mint rég Úgy érzem, elfelejtették Régi csibészek nem ismernek engem meg Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek Közel volt egy grund, mindig ott voltunk Vagy messze elcsvarogtunk A kék ég alatt ránksütött a nap Rágcsáltuk a tökmagokat Régi csibészek nem ismernek engem meg Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek Régi csibészek nem ismernek engem meg Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek Hullott a könnyunk, annyit nevettünk Azt tettuk, amit szerettünk Bámultuk sokat a kis csajokat Így éltünk boldog napokat Régi csibészek most nem ismernek engem meg Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek Régi csibészek nem ismernek engem meg Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek.	Eines nachmittags gehe ich auf der Straße Und sehe, ich grüße nicht mehr Hinter mir pfeift niemand mehr wie früher Ich habe das Gefühl, sie haben es vergessen. Alte Lausbuben erkennen mich nicht mehr Sie sehen, was ich sehe, dann gehen sie weiter In der Nähe war ein Treffpunkt, wir waren immer dort Oder weit sind wir vagabundiert Unter dem blauen Himmel schien die Sonne auf uns Und wir knabberten Kürbiskerne Vor vielen Lachen sind uns die Tränen geflossen Wir aßen das, was wir gern mochten Wir haben die kleinen Tussis angestarrt So haben wir glückliche Tage verlebt
\| Zum Seitenanfang \|	Danke an Karin Rink für die Übersetzung!
Ballada a fegyverkovács fiáról / Ballade über den Sohn des Waffenschmiedes (Gábor Presser - Anna Adamis)
Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág. Új bölcsőben sírdogál egy élet. Apja emeli föl: "Ebből a gyerekből fegyverkovács lesz, ha addig élek." Így is lett bizony, de szólt egy szép napon: "Ne csináljunk soha többé fegyvert. Nem lesz háború, könnyes, szomorú. Boldognak látok majd minden embert." Kis harangot önt, vándorruhát ölt. A haranggal a világot bejárja. Halkan zeng a dal, mit senki meg nem hall, S nevet rajta mindenki, ha látja. Egy nap visszatér, megáll, alig él. Már nem az, ki elment lehunyt szemmel. Apja jót nevet: "Nyisd ki két szemed, ilyen a világ, s kell a fegyver." "Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved. Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed."	Der Winter läuft durch die Nacht, die Eisblume blüht. In einer Wiege leise weint ein kleines Leben. Sein Vater hebt es hoch: "Dieses Kind wird doch Waffenschmied sein, bei meinem Leben!" So geschah es dann auch, aber eines Tages Sagte er :"Machen wir nie wieder Waffen. Es wird keinen Krieg geben, keine Tränen, keine Traurigkeit. Jeder Mensch wird glücklich leben." Er gießt eine kleine Glocke, macht sich auf den Weg. Mit der Glocke bereist er die ganze Welt. Das Lied klingt aber zu leise, es wird von niemanden gehört Und jeder, wer es hört, lacht darüber. Eines Tages kommt er zurück, er bleibt stehen, lebt kaum noch. Er ist nicht mehr derselbe, wer einst unwissend wegging. Sein Vater lacht nur: "Mach die Augen auf, so ist eben die Welt, wir brauchen die Waffen." "Ich weiß, ich weiß, ich weiß, ich weiß, dein Herz tut weh. Trotzdem, trotzdem, trotzdem, trotzdem musst du verstehen."
	Danke an Károly Hegedüs für die Übersetzung!

| Zum Seitenanfang |